Víz alatti rögbi (UWR)
Az egyetlen 3 dimenziós csapatsport

A búvárkodás volt előbb, ezen a vonalon értesültem róla, hogy Budapesten a Tűzér utcai uszodában van egy játék, amit víz alatt, játékszerként koronggal játszanak, és a kapuk a víz mélyére süllyesztett gyümölcsös-rekeszek. Legelső alkalommal rabul ejtett a játék, ami akkor még a valódi uwr egy távoli rokona volt. Azt hiszem, a 2005-ös évben történt ez. Időben és térben innen kísértem végig aktív résztvevőként a játék magyarországi fejlődését, történetét. Így ötven év felett - még mindig élvezem a víz alatti rögbit, azt a különleges világot, amit egy másik közeg – a víz – biztosít, és ahol kinyílik egy újabb dimenzió: a mélységi játék. Bár szeretem a kemény, test-test elleni játékot, de mindig a fineszt, a passzt, az összjátékot tartottam a víz alatti rögbi igazi szépségének.

A víz alatti rögbi számomra 2009-ben kezdődött egy spontán edzéssel, ami hamar szenvedéllyé vált. Azóta több mint 20 országban játszhattam ezt a sportot, ausztrál bajnok lehettem és átélhettem olyan emlékezetes pillanatokat, mint amikor a 2019-es vb-n én szereztem a magyar válogatott első hivatalos gólját.

2 dolog van ebben az életben amit imádok; a sport és az adrenalin. E kettő ötvözetében találtam meg a vízalatti rögbit, mint sport, és első alkalommal beleszerettem.

Rengeteg különböző képességet kell ötvözni hozzá – robbanékonyság, állóképesség, tüdőkapacitás, labdakezelés, "birkózás", helyezkedés 3D-ben, így mindig kell és lehet is valamiben fejlődni.

Minden porcikámat megmozgatja, érdekes, különleges sport, csodabogárnak tartanak, ha elmondom, mit sportolok, családias hangulat van, együtt sportolhatok a gyermekemmel, szeretem a csapatot.

Semmi nem fejleszti jobban a vízbiztonságot, minthogy 5 méter mélyen birkózol a víz alatt. Aki nem hiszi, jöjjön el edzésre, és járjon utána 🙂.

Mert rendkívül barátságos és színes a nemzetközi közösség, emellett a sport rengeteg területen fejleszti mind az elmét mind a testet.

Korábban űztem labdasportokat, küzdősportokat és mindig is szerettem sznorkelezni, a víz alatti rögbi ennek a háromnak a szerelemgyereke. Németországban az Erasmus félévem során találkoztam ezzel a sporttal. Miután megtudtam, hogy itthon is van pár elvetemült, aki profi szinten űzi a víz alatti rögbit, nem volt kérdés, hogy folytatni fogom. A csatlakozásom után fél évvel már velük együtt mehettem nemzetközi versenyre. Nehezen tudok elképzelni annál menőbb dolgot, mint a víz alatt a levegőt visszatartva birkózni, és gólt dobni.

Az UWR egy olyan sport, amit szinte senki nem ismer – pedig összetett, különleges, izgalmas, három dimenziós, nehéz, elegáns. Olyan csapatsport, amiben a társak fontosabbak, mint bárhol máshol. Csodálatos sport, csodálatos közösséggel.

Furcsamód nekem ez a gyors, néha durva sport a meditációt jelenti. Amikor a víz alatt, önmagammal is küzdve játszok, semmi másra nem tudok gondolni, és teljesen kitisztul az elmém. Mindig van rá lehetőségem, hogy újra és újra legyőzzem önmagam, emellett a mind az itthoni, mind a nemzetközi rögbis közösségre mint második család, tekintek. (újra és újra legyőzhetem önmagam).

Ez a legjobb sport a világon – kicsi korom óta, mióta úszni tudok, a medence mélyén kerestem a kavicsokat, most labdát kergetek… 🙂 Kikapcsol, imádom.

Amint lemerülök a víz alá, már nem foglalkoztat többé a külvilág. A csend fogad, a küzdelem és a koncentráció.