2012. április 21-én a Tiszavirág csapata történelme folyamán először Budapesten megszervezte az általunk immáron csak rövidítve „cseh-ligafordulónak” ismert eseményt. Talán a cseh-liga történetében is először esett meg, hogy az ország határain kívülre került egy forduló. Osztrák csapatok régebb óta szerepelnek az eseményen, de házigazdaként fordulót még nem szerveztek.
Örömteli érzés volt látni a Margitszigeten az uszoda felé tartó ellenfeleket, majd a nyüzsgést a Hajós Alfréd uszoda aulájában, s már benn a műugró medencét méltóságteljes nyugalmában, előkészítve a versenyre. Mindig is tartottam, hogy a mi versenymedencénk a legszínvonalasabb az összes helyszín közül. Maga a medence talán a leghosszabb is, a versenyhelyszínek vízfelületei között. S most itthon léptünk fel, a régóta ismert falak között.
Tekintve, hogy a legutóbbi alkalomkor a második helyet csíptük el az alsóbb osztályban, így most a második ligában léptünk fel. Csapatunk apraja nagyja átérezte az esemény fontosságát, s megjelent a versenyen. Családtagok, barátok jöttek segíteni a szervezésben. Hosszú idő után újra köztünk volt régi harcostársunk Kollár Gábor is, aki vállalta a bíráskodást. Végre nem okozott gondot a 15-ös keret kitöltése. A csapatkapitány két újoncot is jelölt a keretbe: Lantos Sára és Cetanas András személyében.
Az első mérkőzésünk az STC Graz csapata ellen volt. A mérkőzés elején jól sikerült a „Hajrá magyarok” csatakiáltás, zengett belé az uszoda. Tiszavirág rohamokkal telt a mérkőzés. Szorítottunk folyamatosan, de a kapu előtt valahogy mindig elfogyott a tudomány, nem akart gól születni. Nem működött igazán a JÁTÉK, ami a csapatunk nagy fegyvere. Hozzá kell tenni, hogy sajnos komoly felkészülés nem előzte meg a tornát, tekintve, hogy a csapat leginkább bevethető tagjai a versenyszervezéssel voltak elfoglalva. A második félidőben kinn ülök a cserepadon, s megszólal mellettem Moby (Klima András): „csúszásban vagyunk az idővel, gólt kell dobni, nem lehetnek büntetők”. Hát igen, átéreztem a helyzet súlyát… Valahogy együtt keveredtünk a vízbe, s egy tamádásnál rendesen meg is mozgattam az ellent, de nem sikerült áttörnöm. Visszaadtam a labdát Mobynak, aki lehetetlent nem ismerve nekiment a védelmi falnak, s egy igazi power-play góllal eldöntötte, hogy nem lesz hosszabbítás. Ismerjük már ezeket az átütő erejű rohamait az edzésekről, most megismerte a Graz is. A meccs lefújásakor azon túl, hogy örültünk a győzelemnek, azt tudtunk konstatálni, hogy ez bizony nem az igazi. Nem ment kézről-kézre a labda, a támadók egyedül próbálkoztak, a vízben valahogy távol voltunk egymástól. Persze tudtuk: ennél többre vagyunk képesek, s lesz ez jobb.
A következő mérkőzés a Ceske Budejovice B csapata ellen volt. Az előző éved végén megvertek bennünket, elütve ezzel a Tiszavirágot az első ligáért való felkerülés lehetőségétől a Budapesti ligafordulón. A legjobb cseh csapat utánpótlásából áll az ellenfél, kiegészítve egy-két öreg harcossal. Rohamainkkal indult a mérkőzés, majd jött egy Budejovice kontra, aminél Kis Zoltán kapus egyedül maradva lement a kapu elé védekezni. A cseh játékos valahogy átgyömöszölte rajta a labdát, ami a kapufán landolt, s felpattant róla. Az újra kapu felé csorgó labdát csapatkapitányunk Cséplő László egyféle tigrisugrással vadászta le. Látványos mozdulat volt, egyben jel is arra: indulj el Tiszavirág, mutasd meg, jobb vagy. S elindult a játék. Vándorolt a labda kézről kézre, az ellenfél kapujához érve már nem egyedül maradt a támadó, hanem ketten-hárman is támadtak egyszerre. Kialakult az oly sokat gyakorolt rendszer, s beindult a góltermelés. Jöttek a gólok félkontrákból, az ellenfélt beszorítva, s hibára kényszerítve. A JÁTÉK velünk volt, A vége bizony meggyőző lett: 6:0 ide.
Hosszabb pihenő következett, majd a Geofyzika Brno elleni mérkőzés. Minden tekintetben egy verhető ellenfél. Újoncokat avattunk a kezdőcsapatban: Cetanas András ás Lantos Sára személyében, akik bizony becsülettel megállták a helyüket a csapatban. A Brno ellen a kezdetektől beindult a gólhenger. A vége meggyőző erőfölényről tanúskodó 9:0 ide. Cetanas András élete első mérkőzésén gólt is szerzett.
A nap utolsó mérkőzése ígérkezett egyben a legnehezebbnek is. Az Ekus Klagenfurt csapata előttünk ugyanúgy megnyerte mindhárom mérkőzését, ezért ez egy igazi ki-ki meccs lehetett az elsőségért. A mérkőzésre visszaérkezett újra Bódis László és Szabó-Jilek Ádám is, akik kihagyták a Brno elleni meccset. Tudtuk nem lesz könnyű, ehhez mérten keményen álltunk oda a feladathoz. Folyamatosan zakatolt is a szerekezet, támadott a Tiszavirág, de sokszor ajtó-ablak helyzetekből sem sikerült betalálni. Talán a tét okozta görcs, talán az ellenfél megfeszített erejű ellenállása, de a döntő momentumokban elveszett a koncentráció. 0:0-val fordultunk. Tudtuk, egy bekapott gól is végzetes lehet. Újfent nekiszegeztük az ellent a kapunak, az pedig védekezett minden erejéből. Egy pillanaton túl viszont a nagy nyomás meghozta azt, hogy csökkent az ellenállás ereje, s egy az ellenfél kapuja közelében megszerzett. először csak lecsorgó labda gyors továbbítással került a kapu és a vízfelület között félútón ólálkodó Novotny Tamáshoz, aki aztán azt bejuttatta az üres kapuba, egy picivel megelőzve a kapura fekvő centert. Győzelmet érő gól. Az ellenfélnek még maradt egy kis ideje a válaszra, s egy hosszabb félpálya körül dúló küzdelem után valahogy ketten kitörtek a kapunk felé. A kapun fekve láttam az esetet, s gyorsan lecsúsztam a kapu elé, hogy ne azonnal alulról kezdjenek lefeszíteni. Az ellenfél játékosának, viszont sikerült elkapnia a nyakam, s átjuttatnia a labdát… Viszont érkezett Szabó-Jilek Ádám, aki az utolsó pillanatban hárított. Ezzel ki is fújtak az ellenfél lehetőségei, a mérkőzésnek vége lett. Nagy volt az öröm!
Az UWR Tiszavirág SE csapata történelme során másodszor megnyerte a második ligát, jogot szerezve ezzel az első ligába való feljutáshoz. Mindez hazai környezetben, bennünket lelkesen megtapsoló szurkolók előtt történt, külön ünnepélyessé téve a győzelmet.
A 2012. április 21-én fellépett csapat névsora: Bódis László, Cetanas András, Cséplő László (C), Kis Zoltán, Kis Dávid, Klima András, Kollár Gábor, Kuna Máté, Lantos Sára, Novotny Tamás, Sági Gyula, Szabó Zsolt, Szabó-Jilek Ádám, Szeli István, Verhás István.
Budapest, 2012. május 13.
Szabó Zsolt