Graz 2008 – Hosszabban

Steirischer Panther – 2008.07.05. – GRAZ

Az idei alkalommal történelmünk során másodszor léptünk fel a Steirischer Panther (magyarul: a Stájer Párduc) fantázianevű Grazban rendezett nyári tornán. A tornára 13-an utaztunk ki. Újoncként ez volt Bardóczy Gergő bemutatkozása hivatalos mérkőzésen.

Nyolc csapat lépett fel, két négyes csoportba osztva. A mi csoportunk: UWRC Wien, Triton-Beroun, Graz és a Tiszavirág SC.

 

Bemelegítésként mindjárt a torna első meccsét játszottunk régi mentoraink a Bécs el-len. A mérkőzés hihetetlen Tiszavirág nyomással indult, járt a labda, támadtunk, irányítottuk a meccset. A Kis fivérek időnként nem kis pimaszságról tanúbizonyságot téve az ellenfél háta mögött adták egyik-kezükből a másikba a labdát, mintegy „bebőrözve” az öreg rozmárokat. Szerencsére nem csak a külsőségekben nyilvánult meg a fölény: egy Szeli-Novotny akció vé-gén az ellenfél kosarában kötött ki a labda, majd fantasztikus időzítéssel pillanatokkal az első félidő lefújása előtt Hoffmann „Destroyer” Bence két bécsitől szorongatva bezúdított egy újabb gólt. Félidőben alig akartunk hinni a szemünknek. Két gólos vezetés az öreg mesterek ellen. A második félidőt hasonló felfogásban kezdtük, de a Bécsiek itt már taktikát váltottak, „felébredtek”, s jól megszokott cammogós, de hatékony játékukban elkezdtek komolyabb támadásokat vezetni. Elsősorban a megszerzett labdát becsülték meg nagyon, s járatták az alkalmas pillanatra várva. Ami sajnos be is következett: a kapusból elfogy a szusz, jelzések ellenére nincs, aki a kapura feküdjön, s felúszáskor már látom is: két bécsi indul lefelé üresbe. Sajnos ez a jelenet többször megismétlődött, s a végén kiegyenlítettek. Látszott, hogy a véde-lemben nem a kapu megvédésére koncentrálunk, hanem mezőnyben próbáljuk bedarálni az ellent, rengeteg energiát fogyasztva, s rést hagyva a kapu előtt. A Bécsiek a hibát könyörtele-nül kihasználták, mindazon túl csak egyenlítésre futotta az időből. Pár momentum a második félidőből: id. Kis Zoltán tartja a háta mögött a labdát, hogy fedezze, s a beugró csere a háta mögül jőve piszkálja el a labdát. Ilyen fineszre addig nem voltunk felkészülve. Más azt vette észre, hogy a labdát lábbal is próbálják kirúgni a kezéből. Mindezek olyan játékelemek, amiket alkalmazni kell.

Következtek a büntetők. 3-3 mindkét oldalról. Mi kezdtünk. Kis Dávid indított, s a gyorsaság ellenére az ellenfél kapusa megfogta. Dávid nem alkalmazta a felszínre jövést a támadás félidejében. Igaz a kapus elszedte tőle a labdát. A bécsiek büntetőjét az ő kapusuk vezette. Számomra – aki védtem – ijesztő volt az a magabiztos lassússág, amivel fölém jött, s szinte az utolsó pillanatig, mintha semmit se akarna, majd teljes erőből nekem esett. Szeren-csére nem sikerült fogást találnia rajtam, így felment levegőért. Egy rendkívül hosszú pihenőt tartott fenn, s jött újra a végső összecsapásra. Kemény küzdelem alakult ki, amiben félig-meddig „megbontott”, elsodródtam a kapuról, s kézzel navigáltam magam vissza a kosárhoz. Az idő lejárt gól nélkül, de az ellenfél reklamált: maszkleütést és a kapu megfogását is kifogá-solva. Az utóbbit a bírók elismerték, így kapusunk kizárva, jöhetett újra a büntetőjük. Sajnos valóban hibáztam, azaz megfogtam a kaput hosszabb ideig, mint szabad lett volna. Másfelől, ez volt az első olyan büntetővédésem, amikor csont nélkül kibírtam a 45 másodpercet éles küzdelemben. Annyit még hozzátehetek: az ellenfél labdafedezése fantasztikus volt, sehogy sem sikerült hozzáférnem. Mi ebben nem vagyunk ezen a szinten. A megismételt büntető vé-désére Verhás István „pótkapus” állt be, aki az ellenfél másodszori nekifutására kapitulált. 0:1. Következett Juhász „húsos” Csaba, s a nap egy újabb hőskölteményét adta elő: hosszú-ádáz küzdelem végén bepréselte a labdát. Történt, hogy Csabánk az első adag „kínzás” után feljött levegőzni, s a felszínen vette észre, hogy a kapus is utánaeredt, s szaporán próbál mellette levegőt lopni. Légzés abbahagyva, azonnal visszafordulás, s újabb kapusgyepálás. Csabink hihetetlen helyzetfelismeréssel újra felment levegőért, s ekkor már nem követte a kapus. Amikor jó időzítéssel az utolsó másodperecekre visszaindult, a kapusból kifogyott a szusz. Körülbelül a kapu felett fél méterrel, már a felfelé induláson törte az agyát, s Csabánk betört a résbe. 1:1. Ezután a bécsiek sajnos újra előnybe kerültek: 2:1. A következő támadónk Szeli István, aki szintúgy legyűrte az ellenfél kapusát: 2:2. Sajnos ezután a bécsiek újabb próbálko-zása célt ért (3:2), s megszerezték a 2 pontot. A mérkőzésvesztésen túl egy fantasztikus össze-csapást játszottunk, s azért is elemeztem hosszabban a büntetőket, mert eleddig még sohasem sikerült gólt dobnunk ellenfélnek büntetőből, most pedig háromból kettőt. Fogni sem sikerült még soha, s most a kiállításom ellenére úgy éreztem, hárítottam, de főleg arra voltam büszke: ment a 45 másodperc levegő nélküli kitartás.

A következő mérkőzés a Triton-Beroun ellen volt. A cseh ligában stabil első osztályos csapat, tavaly Prágában 9:2-re vert bennünket. Nagydarab, bivalyerős résztvevőkből álló csa-pat. Sajnos az erőfölényt igazolták is, s a félidőben már 0:3 volt oda. A gólok többségét kapu előtti kavarodásból szerezték, amikor is erejüket kihasználva addig gyűrtek bennünket, míg be nem zsákolták a labdát. Nem adtuk fel, a 2. félidőben újra nekifeszültünk, s volt egy periódusa a mérkőzésnek, amikor átvettük az irányítást, de sajnos gólveszélyt nem tudtunk kialakítani. Nagyon jól blokkolták a kaput, ráadásul igen masszív játékosok. A végéig még két gólt sze-reztek: 0:5. Kijózanító vereség. S mégis: kapusperspektívából láttam, hogy mezőnyben nagyon jó tud lenni a Tiszavirág, a mérkőzés egyes szakaszaiban lejátszotta mezőnyben az ellent. Már korábban is észrevettem ezt, pl. a Ceske Budejovice-i tornán, amikor is a házigazda AXIS ellen az 1:5-ös zakó ellenére a mérkőzésnek voltak szakaszai, amikor gyönyörűen járattuk a labdát, míg az ellenfél csak kereste azt.

A következő mérkőzés a házigazdák ellen. Martin Zurlék egy közepesen erős csapat: lifteznek a cseh első és másodosztály között. Egyenrangú felek küzdelme zajlott, de sajnos ismét hibák a védelemben, s 0:2 oda. A második gólt sajnos benéztem: későn érkeztem a ka-pura. Nem adtuk fel, nekifeszültünk újra, s sikerült büntetőt kiharcolnunk. Újra jött Szeli Ist-ván, s újra egy remekbeszabott büntetőgól. A félidei levegővétel után a kapus megpróbálta felráncigálni a lefelé tartó Pistit, aki nem hagyta magát, s addig tempózott lefelé, hogy a fogás ellenére ráközelített a kapura, s kb 1 méterről lágyan beejtette a labdát. Kissé megalázó is volt így. Maradt kb. 1,5 perc az egyenlítésre, de a GRAZ nagyon taktikusan „eldugta” ez alatt a labdát: a felezővonalat csak minimálisan átlépve adogattak, hogy leteljen a játékidő. Sajnos sikerült megvédeniük a labdát. Viszont ez a momentum is bizonyítja: tartottak a Tiszavirágtól, nem gondtalanul támadtak tovább, hanem az előny megvédésére koncentráltak.

A csoportot sajnos így a 4. helyen fejeztük be, s a helyosztóért játszhattunk a Pozsony-nyal a másik csoport 3. helyezettjével. Az ellenfél mindösszesen 6 főből állt, csere nélkül. Úgy éreztük 11 emberrel be kell darálnunk őket, az erőfölénynek ki kell jönnie. S nem így történt. A nap legnagyobb csalódása következett. 6 fantasztikusan védekező játékossal nem bírtunk. Az ellenfél pedig büntetett: kontrákból 0:3. A végére teljesen szétestünk, nem ment a szokásos Tiszavirág labdajáratás. Kijózanító volt megtudni, hogy 6 jól motivált ember kifoghat rajtunk.

Így nem maradt más, az utolsó mérkőzésen küzdelem a 7. helyért. Ismét a Klagenfurt csapata ellen, mint egy éve. Dühből játszva 6:0-ra mostuk le az ellenfelet. Esélyük nem volt. Tavaly még szoros 3:2-re tudtunk csak győzni.

A végére 7-ik helyezettek lettünk, ami rangsorban ugyanaz, mint egy éve. Többen csa-lódásuknak adtak hangot, hogy nem léptünk előre. Én nem így látom. Szerintem a nagy kü-lönbség a tavalyi és az idei játék között, hogy idén már valódi vízalatti-rögbicsapat vagyunk. Tavaly még lelkes kezdők, idén már olyan csapat, akivel az ellenfelek többségének számolnia kellett (lásd Bécs, vagy Graz).

Egy komoly erősségünk a jó mezőnyjáték, gyors passzok, erőfölény kialakításának képessége. Természetesen a Kis fivérek rendkívüli gyorsaságának köszönhetően ott lebeg mindig a gyors kontra lehetősége, de ennek kihasználásához még erősödniük kell, agresszívabbá kell válniuk a srácoknak, mert üres kapuval csak a legritkább esetben találkoznak, s bizony le kell fejteni a gólhoz a kapust a kosárról. Addig is nagyon jól meg tudják tartani a labdát a többiek felfejlő-déséig.

Több nagyon fontos játékelemben viszont még gyengék vagyunk: felállt védelem ellen nemigen tudunk gólhelyzetet kialakítani, hát még gólt dobni (lásd. Triton, Pozsony). A vé-delmünk nem átgondolt. Hol van, aki váltsa a levegőért felmenő kapust, hol nincs. Mintha ez nem lenne olyannyira életbevágó. Tulajdonképpen maga a VÉDEKEZÉS a kapun hiányzik, mert igazából jóval a kapu előtt próbálja a csapat legyűrni az ellent, többnyire sikerrel, de ha áttörés van, akkor a kapus egyedül szokott maradni legalább két támadó ellen.

Viszont nagyon pozitív volt a büntetők terén elért fejlődés a legutóbbi torna óta.

 

A 2008-as Sterischer Panthert a Triton-Beroun nyerte a Salzburg ellen. A döntő végén a büntetők előtt a Salzburg visszalépett az ellenfél durvaságára hivatkozva. Egy biztos: a Tri-ton nem aratott osztatlan elismerést a győzelem ellenére sem.

A banketten, amelyen igen sok finomságot szolgáltak fel, sajnos már csak Novotny Tamás, Szeli István, Hoffmann Bence, Juhász Csaba és Szabó Zsolt és családja maradtak. A többiek sajnálhatják a kihagyott lehetőséget!

 

Graz, 2008.07.05.