Cseh 2. liga – Pardubice 2008

2008.02.23-án megkezdtük első teljes szezonunkat a Cseh-UWR ligában.

A torna előtt megsérült egyetlen destroyerünk, alias Hoffmann Bence (részleges izomszakadás egy véres edzésen), de szerencsére újabb megbetegedő már nem lett, így nem megtizedelve indultunk neki a megmérettetésnek, mint Blanskoba pár hónapja.

Idéntől új szabályok léptek életbe. Egy-egy összecsapásra már 12 játékossal állhat ki egy csapat. Mi összesen maradtunk 11-en így nem volt kérdés a felállás. Továbbra is a kapus maradt állandóra benn a vízben a többiek cseréltek.

Az első összecsapás a házigazdák B csapata ellen volt, s szoros eredmény született (2:1), de érzésem szerint végig kézben tartottuk a meccset, jobbak voltunk ellenfelünknél. Bemelegítő meccs, sok hibával, apróbb bosszankodásokkal, de a 3 pont zsebben.

Jött a Geofyzika-Brno, akit már tavaly Prágában az első látványos magunkra találásunkkor jószerivel megsemmisítettünk. Most egy 5:0-s csapást mértünk rájuk, s éreztük felpörög a gépezet. A két csapat között komoly az erőnléti, tudásbeli különbség, ami kijött a mérkőzés alatt.

Ezután következett a Firs-Firenze, egy mumus, aki eleddig két megsemmisítő vereséget mért ránk. Az olaszok csak 8-an léptek fel, azaz rövid cseresorral, s közülük két hölgyszereplő volt. A meccs nagy Tiszavirág nyomással indult, az olaszok beszorultak kapujuk elé, de hősiesen állták a rohamokat. Egy-egy veszélyes kontrájuk jelezte: nagyon kell vigyázni, mert a játékosaik rendkívül technikásak és kőkemények. A meccs alatt szinte végig beszorítottuk az ellenfelet, de a kapujuk előtt mindig elfogyott a tudomány. Rendkívül taktikusan védekezve mindig hárítani tudtak az utolsó pillanatban. Látszott: egy taktikailag érett csapatot nagyon nehéz kikezdeni, nem elég az erőfölény. S taktikában a Firenzét nem kell félteni. Edzőjük Uwe Wiesner, aki sokszoros német bajnok volt korábban. Sajnos egy kapunk előtti kavarodásban az egyik olasz játékos kibújt védőink közül, s a kapus hárításából lepattanó labdát újra összeszedte, s a kapuba juttatta. Még hátravolt legalább 5 perc, s erőn felül küzdve próbáltuk begyűrni a labdát, de nem sikerült. A meccs végén maradt a bosszankodás, de egyben rájöttünk, hogy teljesen egyenrangúakká váltunk egy 10 éve létező UWR klubbal, egyedül a játék taktikai elemeiben maradunk el.

A következő mérkőzésünk az első ligából frissen kipottyant Graz-Klagenfurt ellen következett, akik természetesen a II. liga favoritjai is voltak egyben (a Firenzét meg is verték 1:0-ra). Ezen a mérkőzésen is mi játszottunk fölényben, s nagy meglepetésre meg is szereztük a mérkőzés első felében a vezetést. A gól után sem játszottunk alárendelt szerepet, de az ellenfél ellentámadásai is rendkívül veszélyesek voltak, akik a kapu előtt rendkívüli gyorsaságukkal és adogatójátékukkal tűntek ki. Sajnos a mérkőzés vége előtt 4 perccel válaszoltak, s 1:1 re alakult az eredmény. Kinn a partvonalon az olasz csapat nem akart hinni a szemének, hogy a magyarok pariban vannak a Graz-al. A mérkőzés utolsó pillanatai ismét a miénk voltak: egy támadás végén tulajdonképpen időn túli büntetőhöz jutottunk. Amennyiben bedobjuk miénk a 3 pont. Szeli István állt a büntetőhöz, de nagy küzdelem után nem sikerült gólt dobnia. Pedig az utolsó pillanatokban sikerült eldobnia a labdát az üres kapu felé, de a kapus visszanyúlt s elkapta a kosárba tartó labdát. Következtek ezután a 2 pontot eldönteni hivatott büntetők. Az első támadás az osztrákoké volt, s sajnos sikerült gólt dobniuk. Az osztrák csatár két sikertelen próbálkozás után harmadszor is felment levegőért, s addigra a kapusunk kifogyott a levegőből, már csak megadóan nézte a zsákolást. 6 másodperc hiányzott…Válaszunkat Verhás István volt hivatott megadni, s ez első kőkemény összecsapás után felment levegőért, de egyben a maszkját is ledobta, mert vízzel ment tele az adok-kapok során. Félig vakon tért vissza, s újra hősiesen nekifeszült, de a végén elszedte az osztrák kapus a labdát. Ezzel az GRAZé lett a 2 pont, mi pedig búsulhattunk az elszalasztott lehetőség miatt. Mégis a meccs után mindenki fel volt villanyozódva, mert talán eddigi valaha volt legjobb meccsünket vívtuk, s éreztük: erőn felül teljesítettünk.

Maradt az Usty nad Labem elleni meccs, akiket Prágában nagy meglepetésre 4:1-re győztünk le. Nekik az szégyen volt, nekünk megdicsőülés. Nagyon készültek ellenünk. Kőkemény adok-kapok alakult ki, amely nem mellőzte a sportszerűség határán lévő eszközöket sem. A meccset végül nem a játéktudásbeli különbség döntötte el, hanem az állítólagos taktikai fegyelmezettségünk miatti kiállítások. Amikor kettős kiállításban (helytelen cserék miatt) négyen maradtunk, végül a kapu fogása miatt büntetőt ítélt ellenünk a bíró. Sajnos a kapusunk hibát követett el, s későn indult lefelé, így az előnybe került cseh játékos gyorsan bezsákolta a büntetőt. Ez az egy gól döntött a javukra. Talán az előző meccs túl sokat vett ki a csapatból, ez is közrejátszhatott a sok taktikai fegyelmezetlenségben.

Végezetül 6 csapat versenyében „csak” a 4. helyen végeztünk, de 8:4-es pozitív gólkülönbséggel, és azzal a tudattal, hogy az előttünk végzettekkel teljesen egyenrangúan tudtunk küzdeni, s pillanatokra fel is csillant előttünk a remény, hogy akár meg is nyerhetjük a tornát (4 perc választott bennünket el a GRAZ-Klagenfurt legyőzésétől). Természetesen a „ha”-val nem megyünk sokra, látjuk tanulnunk, fejlődnünk kell.

A legfőbb hiányosságaink a különböző taktikai elemek hiányában mutatkoztak meg. Nem ment a betonfalszerűen felálló védelem átütése (olaszok ellen), a büntetőinket nem tudtuk kihasználni ill. az ellenünk ítélteket nem sikerült kivédeni. E téren nagyon komoly gyakorlás vár ránk. Ezen kívül nagyon kell vigyázni a taktikai fegyelemre, a cserékre, mert amióta jobbak lettünk, a bírók ezeket is komolyan veszik, s kiállítják az előbb beugró játékost.

Az utolsó javítandó pont: szedett-vedett felszerelésünk van. A maszkunkat könnyedén ütik le az arcunkról, amit orvosolni kell.

A krónikás