A víz alatti rögbi kialakulása

(írta: Rudi Wiesner, fordította: Klima András)
A víz alatti rögbi (UnderWater Rugby, UWR) egy nagyon fiatal sportág. Azt gondolhatnánk, hogyha más nem is, legalább a versenyzők ismerik, hogyan is alakult ki ez. Ők sem tudják. Mindenféle különös eredettörténet kapott szárnyra az elmúlt években, kezdve a francia haditengerészeti kiképzéstől a kenyai kókuszdiós játékig. Hogy is kezdődött valójában?

A kölni Német Búvárklub egyik tagjától, név szerint Ludwig von Bersudától eredeztethető az ötlet a víz alatti labdajátékról, 1961-ből. Ő talán a Müncheni Búvárklub erőnléti edzéséből, melyet homokkal töltött palackokkal végeztek, vagy más forrásból merítette az ötletet, ezt már soha nem fogjuk megtudni. A levegővel felfújt labda nem alkalmas víz alatti játékra, mivel az lebeg a vízben, és állandóan feljön a felszínre. Emiatt Bersuda sós vízzel töltötte meg a labdát, ezáltal a labda sűrűsége nagyobb lett az édesvízénél, így már nem lebegett, hanem lassan lesüllyedt. A süllyedés mértéke, bizonyos határok között, a só koncentrációjával szabályozható. Az első víz alatti labda elkészült. A futball-labda túl nagynak bizonyult, ezért vízilabdát használtak erre a célra.
Ezután merült fel a kérdés, milyen játékot lehetne ezzel a labdával játszani. Erre is volt egy ötlete Ludwig von Bersudának. A medence közepén kifeszített egy hálót, mint a röplabdában, mely a medence aljától számított 1 méterig ért. Két csapat játszott egymás ellen, a támadó csapatnak az ellenfél területére kellett juttatnia a labdát, és beletenni egy vödörbe. A játék megszületett, és a Kölni Búvárklub bemelegítésként ezt játszotta a normál edzések előtt. Mások felfigyeltek erre, és ők is elkezdték a sósvizes labdával a játékot.
A Kölni Búvárklub hosszas fáradozásának köszönhetően, a „Kölni versenyszám” bemutatásra került az 1963-as nemzeti játékokon, mint versenysport. Valószínűleg ez volt az első hivatalos mérkőzés, melyet labdával játszottak a víz alatt. Akkoriban, gondolom, nem váltott ki nagy érdeklődést.
Egyedül a Duisburgi Búvárklub egyik tagja, egy fogorvos (Dr. Franz Josef Grimmeisen) gondolta, hogy ebből a labdajátékból versenysport lehetne. Rajongásában nem osztozott a klubja.
A mülheimi vízimentők (DLRG Mülheim) alapítottak egy búvárklubot, és a Duisburgi Búvárklub tagjaitól eltanulták a víz alatti labdajátékot, mely a későbbiekben víz alatti rögbiként vált ismertté. Ők már nyitottak voltak erre a játékra. A mülheimi vízimentők segítségével (1967-től TSC Mülheim / Ruhr néven), Dr. Grimmeisen megszervezte az első víz alatti rögbimérkőzést 1964. október 4-én, vasárnap. A két csapat a DLRG Mülheim és a DUC Duisburg volt. A DLRG  elvesztette a mérkőzést 5:2 arányban. A sajtó felfigyelt rá, és az „Essener Tageblatt” következő számában féloldalas, két fényképes híradás jelent meg erről az „újdonságról”.
Dr. Grimmeisen továbbra is támogatta a víz alatti rögbiversenyek rendezését, ezzel is elősegítve a sportág elismerését. A DUC Mülheim/Ruhr klub búvárjaival együtt, akik közül hatan a DUC Duisburg klub játékosai voltak, megalkotta az első UWR versenyszabályt, és megszervezte a „Küzdelem az aranylabdáért" kupát (Mülheim/Ruhr, Hallenbad Süd uszoda). A nyitány 1965. november 5-én volt. Hat csapat vett részt rajta: DUC Bochum, DUC Düsseldorf, DUC Duisburg, DUC Essen és TSC Delphin Lüdenscheid. Ezek voltak az első egyesületek, melyek megérezték az „UWR lázat”! Abban az időben a szabályok 8 játékost engedélyeztek csapatonként, és a házigazda DLRG Mülheim győzedelmeskedett a DUC Duisburg felett (melyben Dr. Grimmeisen játszott).
Attól kezdve a verseny minden évben megrendezésre került, így ez a legrégebbi versenysorozata a sportágnak. A régóta elfeledett kölni változata a játéknak nem okozott áttörést, és csak rövid ideig játszották Kölnben. A kölni csapat is átalakult UWR csapattá.
A játék nemzetközi porondra lépése érdekében Dr. Grimmeisen felvette a CMAS két legfontosabb tagjával, Franciaországgal és Szovjetunióval a kapcsolatot. Bemutatójátékot és sajtónyilvánosságot ígért. Sajnos nem érdeklődtek iránta. Csak a francia L’Equipe sportújságban jelent meg egy rövid cikk, az 1965. április 9-i számban.
A skandináv országok több érdeklődést mutattak, és viszonylag rövid időn belül átvették a játékot. A bemutató 1973-ban Dániában és 1975-ben Finnországban volt. Az 1973. szeptemberi, belgiumi és az 1979-es, bécsi mérkőzések nem keltették fel a figyelmet. A keleti blokk országai közül csak Csehszlovákia mutatott érdeklődést a játék iránt, habár a politikai viszonyok miatt csak más kommunista csapatok ellen játszhattak. Az egyetlen ismert verseny a prágai UWR Kupa volt, melyet 1975-től kezdve (kivéve 1979) minden évben megrendeztek. A későbbiekben lengyel csapatok is részt vettek rajta, valamint a kelet-német csapatok is – akik erőfejlesztésként játszották a játékot – megfigyelőket küldtek Prágába. 1972-től, amikor is a VDST (Német Sportbúvár Szövetség) elismerte sportként, megrendezték a hivatalos német bajnokságot (1971-ben került megrendezésre, az első, nem hivatalos német bajnokság). Az első német bajnokság küzdelmeit természetesen Mülheimben rendezték, az első bajnokcsapat a TSC Mülheim lett. 1978-ban az UWR-t és az UWH-t (víz alatti hoki) hivatalosan is elismerte a CMAS, és 1978. április 28 és 30 között megtartották az első Európa-bajnokságot a svédországi Malmőben, valamint 1980. május 15 és 18 között az első világbajnokságot Mülheimben.
A diákoknak köszönhetően az UWR népszerűvé vált Németországban. 1986. május 10-11-én Mainzben és május 23-24-én Göttingenben megrendezésre került az első főiskolai bajnokság. Az „Aachener Sportspiegel” egész oldalas cikkben számolt be róla.